Lélekpálya

Út a számmisztika és az ezotéria ösvényein. Egy hely, ahol lelki táplálékra lelsz.

Élet az élet után- Mi van a halálon túl?

 

Páli Zsuzsanna

 

Megszületünk, élünk (ezer fokon vagy visszafogottan), megöregszünk és meghalunk. Mindenkivel ez történik, aki megszületik. A halál az élet része.De mi van utána?

 

 

Popper Péter, taoistáktól származó gyűjtésében olvastam egyszer: „Aki megszületik - elindul a halál felé. Aki meghal, elindul a születés felé.” Micsoda frappáns megfogalmazás! A létezés körforgások sokasága. A halál csak átmenet a lélek számára a materiális világból a szellemi síkra. A lélek nem hal meg, csak létformát és testet cserél. Legalábbis számtalan vallási és spirituális nézet szerint.

A hinduizmus és a buddhizmus szerint nincsenek véletlenek, mindennek oka és értelme van. A lélek fejlődni, tanulni születik újra és újra, egészen addig, míg eléri a Nirvánát, vagyis a megvilágosodás állapotát.

 

 

A kereszténység látszólag nem hisz a halál utáni létezésben, de ha jobban odafigyelünk a tanításokra, akkor azt olvashatjuk a Bibliában és azt hallhatjuk a keresztény vallási vezetőktől, hogy a lélek nem tűnik el, hanem a halál után az örök üdvösség várja, a lélek együtt lehet Istennel. Vagyis, csak a test pusztul el. A reinkarnációt, vagyis a lélek újra testet öltését elutasítja ez a vallás, ám ez nem volt mindig így. Az Ó- és az Újtestamentum általunk ismert, verziója nem régebbi, mint a hatodik évszázad. Justinianus bizánci császár Kr. u. 553-ban összehívta a Konstantinápolyi Zsinatot, ahol eretnekségnek nyilvánították a reinkarnáció tanát, és eretnekeknek bélyegezték azokat, akik hittek az előző életekben. A reinkarnáció kikerült a Bibliából. A zsinat óta eltelt közel 1500 év alatt egyetlen egyházi hatóság sem javasolta a történtek felülvizsgálását.

Napjainkban a globalizációnak köszönhetően a keleti tanok egyre jobban elterjednek a nyugati világban és a világháló információözönének hála, számos történet jut el hozzánk halálközeli élményeket átélt személyekről és előző életükre spontán emlékező gyermekekről.

 

Egy tudós, aki a lélekvándorlásnak szentelte az életét

 

Dr. Ian Stevenson kanadai pszichiáter több ezer olyan dokumentációt készített, melyben alanyai előző életükre emlékeztek. Ebből, közel 3000 eset gyermekek visszaemlékezéseiről szól. A gyerekek többsége meg tudta mondani, hogy ki volt előző életében, hol élt, hogy hívták, és hogyan halt meg. Stevenson rendszeresen ellenőrizte az elmondottakat, kutatott az emlékekben felmerült személyek után, sok esetben meg is találta a bizonyítékokat a létezésükről. A vizsgált gyermekek személyiségjegyeket hoztak előző életükből és a külső tulajdonságaik is, nagyban megegyeztek előző inkarnációjukéval.

 

 

„Dr. Stevenson megfigyelései közül a legmeggyőzőbb eset 1964-ben történt meg Libanonban, egy ötéves, Imad Elawar nevű arab fiúval, aki egy Kornajel nevű faluban élt. Még két éves sem volt, mikor célozgatni kezdett előző életére. Első szavai szeretetteljesen utaltak az előző életében szerepet játszott kedvesére. Szerencsére Imad szülei nem próbálták szigorral elfojtani a gyermeki csacsogást. A gyermek 1958. december 21-én született, és azt állította, hogy előző életében egy Khribi nevű faluban élt, huszonöt mérföldnyire onnan. Ibrahim Buhanzinak hívták, és 1949. szeptember 18-án halt meg tüdővészben. Imad pontosan elismételte Ibrahim utolsó szavait, tökéletes pontossággal azonosította Ibrahim családjának még élő tagjait, és mindig szeretettel emlegette Dzsarmilét, Ibrahim szerelmét. Ibrahim faluja és háza ugyancsak ismerős volt Imad számára. Dr. Stevenson Imaddal és családjával elutazott Ibrahim falujába, ahol a fiú negyvenhét tárgyat és részletet azonosított, amelyre a gyermek az utazást megelőzően, előre ‘emlékezett’.

…Amennyire egyáltalán lehetséges volt ellenőrizni a két családdal kapcsolatos bizonyítékokat, dr. Stevenson ezt aprólékosan megtette. A legtöbb bizonyíték azonnal magától értetődő volt. A két család nem nyert, nem is veszített volna a hazugságon, azt pedig, nem lehetett letagadni, hogy a gyermek emlékezete ötvenhét alkalomból ötvenegyszer helyes volt.”

 

A halálkutatás professzora

 

Dr. Raymond Moody amerikai professzor, „Élet az élet után” című könyve, a ’90-es évek második felében akadt a kezembe. Elgondolkodtató és lebilincselően érdekes olvasmánynak tartottam. Abban az időben még nagyon kevés könyvet lehetett kapni a halál utáni élet témájából. Olyannyira felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt, hogy a főiskolán, az etika előadáson is a reinkarnációról tartottam kiselőadást.

Moody a könyvében beszámol arról, hogy a 70’es években, amikor a mű született, tabu téma volt a reinkarnáció. A betegek, akik átélték a klinikai halált, nem mertek az élményükről beszélni, mert az egészségügyi személyzet és a hozzátartozóik is elutasítóan fogadták az állításaikat. Azóta 10 könyve jelent meg a témában és mára az emberek sokkal elfogadóbbak lettek a halál utáni élet témájával kapcsolatban.

 

 

A kutatásokból kiderült, hogy a klinikai halál állapotából visszatérők egyöntetűen, általában a következőket tapasztalják:

-       hallják, ahogy az orvos megállapítja a halálukat,

-       a magasba felemelkedve látják a saját testüket és a testet körülvevő embereket, hallják amit beszélnek,

-       nem éreznek fájdalmat,

-       keresztülmennek egy alagúton, amely végén nagy fényesség várja őket, közben eléjük tárul életük minden epizódja,

-       találkoznak elhunyt hozzátartozóikkal,

-       gyakran nem akarnak a túlvilágról visszajönni.

 

Miután visszatérnek az életbe, teljesen megváltozik a gondolkodásuk, az értékrendjük.

 

A vak ember is lát mindent

 

Moody professzor vizsgálódásaiból az is kiderül, hogy a vak emberek, a fizikai testükből kilépve látnak mindent, ami az anyagi testük körül történik.

Akik öngyilkosságot követnek el, de megmenekülnek és átélik a halálközeli élményeket, azok soha többet nem próbálnak saját kezükkel véget vetni az életüknek. Rádöbbennek, hogy az élet értékes, értelme van, és a problémák elől nem lehet öngyilkossággal elmenekülni.

A halál pillanatában az ember másképp kezd el látni, és a tudata nem kötődik többé a testhez. Az élményt átélők a tér és idő fogalmával nem tudják leírni az átélteket. Ezek a fogalmak a túlvilágon elveszítik jelentősségüket.

 

Dr. Morse és a gyerekek

 

Dr. Melvin Morse amerikai gyermekorvos világszemlélete alapjaiban rengett meg 1982 tavaszán. Ekkor érkezett egy 7 éves kislány, Kristle az idahói kórházba, mert beleesett egy medencébe. Több mint 10 percet töltött a medence fenekén, kómába került. A doktor próbált segíteni a kislányon, ám nem sok reményt lehetett fűzni a felépüléséhez. Amikor Kristle 3 nappal később magához tért, tökéletesen helyreállt az agyműködése. A betegágyban feküdt, mikor belépett a doktor. A kislány odasúgta az édesanyjának, hogy először egy magas orvos volt a kórteremben, amikor őt újraélesztették, aztán megérkezett ez a szakállas doktor bácsi is. Majd a kislány meglepő részletességgel írta le a helyiséget is, ahol segíteni próbáltak rajta. Az orvosnak földbe gyökerezett a lába döbbenettől.

 

 

Morse egy szociális munkással karöltve kutatni kezdte a gyermekek halálközeli élményeit. 10 éven át tartó munkásságuk során számtalan esetleírás született.

 

A szkeptikusok elméletei

 

A szkeptikusok a halálközeli élményeket a kórházban alkalmazott altató- és nyugtató szerek mellékhatásaival vagy az agyban felszabaduló endorfinnal és az oxigénhiány hatásával magyarázzák.

 

Az előző élet emléke előhívható

 

Ma már különböző regressziós módszerek, technikák léteznek, melyekkel bepillanthatunk előző életeinkbe, de spontán regresszió is előfordulhat, például álom formájában.

Akiknek volt már regressziós élménye, nagy százalékban le tudták győzni jelen életükben meglévő fóbiáikat, betegségeiket, rossz tulajdonságaikat. Ha ezeket a jelenéseket csak elképzelnénk, a probléma nem szűnne meg.

Ami szintén bizonyító erejű, hogy gyakran számolnak be a résztvevők nem éppen hízelgő előző életekről. Ha az ember csak a képzeletével játszana, valószínűleg nem gyilkos-, bandita-, vagy nyomorékként látná magát, inkább valami elbűvölőt, mondjuk híres felfedezőt, uralkodót képzelne előző megtestesülésének.

 

 

Néhány technika, a teljesség igénye nélkül, melyekkel felkutathatjuk előző életeinket:

-       regressziós terápia,

-       vezetett meditáció,

-       hipnózisterápia,

-       kineziológiai módszerek,

-       asztrológia.

 

Mi lehet az igazság?

 

Létezik túlvilág? Mi az igazság? Ezt akkor tudhatjuk csak meg, amikor eljön az időnk és átlépünk a halál kapuján.

Addig azonban kategorikusan kijelenteni, hogy lélekvándorlás biztosan nem létezik - hiszen nem bizonyítható, nem mérhető, nem megfogható dolog – badarság lenne. Attól, mert valamit nem érzékelünk az 5 érzékünkkel, nem biztos, hogy nincs. Meg tudjuk fogni, ízlelni, hallani, szagolni, látni a levegőt, a gondolatainkat, az érzelmeinket? Nem, de ettől ezek még nagyon is léteznek.

 

 

Az idézett esetleírás forrása: Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról, Édesvíz Kiadó, Bp., 2004.

A cikk megosztása csak pontos forrásmegjelöléssel történhet.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 70
Tegnapi: 42
Heti: 304
Havi: 1 040
Össz.: 142 423

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Ezotéria- Élet az élet után
Lélekpálya - © 2008 - 2018 - lelekpalya.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »