Lélekpálya

Mi a boldogság?

Páli Zsuzsanna

Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg, de pontos válasz még sincs a kérdésre.

A Magyar Értelmező Szótár szerint a boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. Mi az a belső harmónia és mikor él békében a lelkünk? Úgy vélem, ezekre a kérdésekre nincs két egyforma válasz. Ha most bárkit megkérdeznék, hogy boldog-e, valószínűleg olyan válaszokat kapnék, hogy „talán igen”; „nem is tudom”; „boldog vagyok, mert jó munkám van”; „nem tudom mi az a boldogság” és még hosszú-hosszú ideig sorolhatnám a különféle válaszokat.

A boldogság biológiája

A boldogsághormonok, az endorfinok, az agyban termelődő apró fehérjemolekulák. Csökkentik a testi és lelki fájdalomérzetet, és boldogságérzést okoznak. Hatásuk körülbelül 12 órán keresztül tart. Ilyen például az oxitocin, mely nyugtató és stresszoldó hatású és a szerotonin melynek hatására boldognak és gondtalannak érezzük magunkat. Egy jó szex, egy szelet csokoládé, egy kiadós futás mind segít az endorfinok felszabadulásában. Valóban ennyi lenne a boldogság? A hormonok játéka?

Az áhított életérzés

Mindannyian más közegből érkeztünk, más értékeket képviselünk, ezért nincs egységes boldogságképünk. Azt tudjuk, hogy a boldogság valamiféle megfoghatatlan, ideális állapot, egy életérzés, amelyre állandóan vágyunk. Keresése átszövi az egész életünket. Azt gondoljuk, hogy ha keményen dolgozunk, és sok pénzt keresünk, amiből megvehetjük álmaink házát vagy autóját, akkor boldogok leszünk. Ha összekötjük az életünket a szerelmünkkel, akkor boldogok leszünk. Ha áttanult évek után kezünkbe vesszük a diplománkat, boldogok leszünk.

A boldogság azonban nem a kitűzött cél maga, hanem az odáig vezető út. Az az eufórikus érzés, ami hajt minket a cél felé. Mert gondoljunk csak bele, amikor megvettünk egy oly régóta áhított tárgyat, boldogok voltunk? Igen, ideig-óráig. Ám az állapot nem maradt tartós, újra elkezdtünk vágyni valamire, új célt keresni. Az emberi természet már csak ilyen.

Ezt a jelenséget kiválóan megfogalmazta Dan Millman, A békés harcos útja című könyvében, melyből később egy fantasztikus film is készült.

"Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél." „Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül - vagy soha nem leszel az.”

Európai ember számára nehéz a boldogság

A baj eleve ott van, hogy örök elégedetlenek vagyunk. Ha van egy szép házunk, akkor nagyobb kell. Ha van egy jó autónk, akkor újabb vagy még jobb kell. Ha van egy jónak mondható fizetésünk, akkor még több pénz kell. Soha nem tudunk megelégedni azzal, amink van. A fogyasztói társadalom azt szocializálja belénk, hogy csak akkor vagyunk értékesek, és akkor lehetünk „happy-k”, ha állandóan vásárolunk, még többet, még jobbat. Ha megelégszel az otthonod szépítgetésével és örömödet leled a gyermekeid nevelgetésében, emberré faragásában, akkor nem vagy annyira értékes, mint az, aki karriert épít. Állandóan a másikhoz mérjük magunkat. A szomszédhoz, a kollégához, a sarki közérteshez, az utcai járókelőhöz…

Tele vagyunk komplexusokkal és szorongással. Ott ketyeg az agyunkban a „nem vagyok elég jó” és a „még, még, még”.

Ha arrébb röppenünk több ezernyi kilométert, például Indonéziába, Jamaicába, Vietnámba vagy Dél-Amerikába, boldog embereket találunk. Egyáltalán nem élnek jobban, mint mi, sőt! Nagy a szegénység, virágzik a korrupció a drogüzlet, borzasztó a közbiztonság. Mégis többnyire mosolygós, sorsukkal megbékélt emberekre találunk. A kulcs az itt élők természetében keresendő. Ezekre a helyekre még csak kisebb mértékben tört be a harácsolási kényszer és a túlzott információ áramlat. Természetközelibb és spirituálisabb életet élnek. Furcsa és groteszk, de minél szegényebb és egyszerűbb valaki, annál boldogabb.

Ezzel nem arra szeretnék célozni, hogy akkor éljünk aszkéta életet, ajándékozzuk el mindenünket és vonjuk ki magunkat a világból. Pusztán csak arra gondolok, hogy boldogabbak lennénk, ha megbékélnénk önmagunkkal és a sorsunkkal. Meg kell tanulnunk örülni a pillanatnak és egyszerű kis dolgoknak. Dan Millman ezt is kiválóan megfogalmazta:

„A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”

A szerelemben a másiktól várjuk a boldogságot

Elfelejtettük önmagunkat szeretni. A szerelmet keressük, és ha megtaláltuk, akkor birtokolni akarjuk, akár erőszakkal is. Mert hisz olyan jó, ahogyan ránk néz az a másik, általa szépnek és kívánatosnak látjuk magunkat. Vágyunk a dicséretre, az elismerő pillantásokra. Szerepet játszunk, hogy szeressenek, mert attól boldog vagyunk. Ha ez elmúlik, már nem vagyunk szépek, sem boldog. Legalábbis ezt hisszük….

Folyton a másiktól és a jövőtől várjuk a megoldást, közben elszalasztjuk a jelent. Ha állandóan a boldogságot keressük, a kereséssel járó kényszer és kudarc miatt feszültségben élünk. Az egoista cselekedetek, a túlzott agyalás az, ami mindent feloszt jóra vagy rosszra, boldogra vagy boldogtalanra. Pedig a lényeg: mindenki egyedi és megismételhetetlen, értékes és fontos.

Éljünk úgy, mint a gyermekek

A boldogság bennünk van, felszínre hozatala csakis rajtunk múlik. Nézz meg egy kisgyermeket, akit nem rontott meg a megfelelési kényszer. Felszabadultan tud kacagni, mindennek örül, egy kis hangyának a fűben, a napsütésnek, egy ölelésnek. Hozzuk elő magunkban a belső gyermeket és örüljünk az életnek!

Boldog vagyok, mert írhatok Nektek és ezzel talán adhatok, és boldog vagyok még annyi minden másért is. Például, mert vagyok, aki vagyok.

Te boldog vagy?

A cikk megosztása kizárólag pontos forrásmegjeleöléssel történhet.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat