Higgy magadban és kinyílik a világ!

 

Páli Zsuzsanna

 

Életünk egészének az alapja az önszeretet. Ha önmagadat nem szereted, nem becsülöd, akkor miért várod, hogy jó dolgok történjenek veled? Ha képtelen vagy elhinni, hogy az Univerzum csodája vagy, egyszeri és megismételhetetlen érték, aki nélkül szegényebb lenne a világ, akkor miért várod a környezetedtől, hogy elfogadjon és dicsérjen?

 

Állandóan mások szeretetéért küzdünk, és a környezetünktől várjuk a visszajelzéseket arra, hogy szupernők, szuperpasik, mintaszülők, fontos emberek vagyunk. Kapjuk is a jelzéseket, de valljuk be, csak ideig-óráig hisszük el, ha megdicsérnek. Egyből jön a kisördög a fülünkbe duruzsolni: „Biztos csak azért mondta, hogy csinos vagyok, mert akar valamit.”, „Biztos, csak azért dicsérte meg a munkámat, mert nem akart megbántani.”. Az esetek többségében képtelenek vagyunk hinni, hogy szerethetők vagyunk, nem tudjuk elfogadni önmagunkat.

Az önbizalom kialakulásának gyökerei a csecsemő- és kisgyermekkorba nyúlnak vissza. A pici és védtelen baba megtanulja, hogy a jelzései fontosak, ettől biztonságban érzi magát. Nem vagyok a híve a „hagyjuk sírni, majd megnyugszik” – elvnek, mert ebből a gyerkőc csak azt tanulja meg, hogy sírhat bárhogy, közölhet bármit, úgysem érdekel senkit, magára van hagyva. Az óvodás években alakul ki a kisgyermek én-tudata, az énképe és ennek a képnek megfelelően az önbizalma vagy éppen kishitűsége. Szülőként nagyon sokat tehetünk azért, hogy a gyermekünkből egészséges lelkű, magabiztos felnőtt váljék. Az már más kérdés, hogy aztán jön az iskola, ahol aztán kellően lerombolják a felépítményünket, de ha jó alapjai vannak a gyereknek, akkor arra könnyű visszaépítkezni.

 

 

Nézzünk mélyen magunkba és idézzük vissza, mi milyen mondatokat hallhattunk otthon. Mivel indítottak bennünket útra, a nagybetűs életbe.

Ismerősek az alábbi mondatok?

-Az élet nem sétagalopp, mindenért keményen meg kell küzdeni.

-Tűrni kell, ha nem jó, akkor is.

-A családi szennyest nem teregetjük ki mások felé.

-Ez nem gyerekre tartozik, ne szólj bele!

-Viselkedj már normálisan, nem lesz így belőled semmi!

 

Az biztos, hogy a fenti szösszenetek nem építő jellegűek. Kellően megtanultuk belőle, hogy nem vagyunk elég jók, és nem lehetünk elég őszinték. Dolgozzunk keményen, mint egy robot, ne gondolkodjunk, csak hajtsuk végre az utasításokat és próbáljunk meg megfelelni. Igen ám, de mit is felejtettünk el eközben? ÉLNI!

 

Mennyivel szebben hangoznának ezek a mondatok így:

Az élet olykor nagyon nehéz, de te képes vagy a nehézségeket megoldani.

Nem szabad rögtön, az első kudarc után megfutamodni, mert abból sokat lehet tanulni, de tedd azt, ami számodra és a környezeted számára a legjobb.

Legyél őszinte, nem ciki mások előtt sírni vagy gyengének mutatkozni, hanem emberi.

Gyere, segíts nekünk dönteni! Mi a véleményed?

Élj meggyőződésed szerint, ne árts másoknak, ne felejts el mosolyogni, és gyermek maradni! Sokra viszed, majd meglátod!

 

Hiszem, hogy a gyermekeimnek látniuk kell bennem az embert. Nem szeretnék a tökéletes anyaképnek megfelelni. Csak így tudják megtanulni, hogy lehet szomorúnak lenni, sírni, mert néha nehéz, de mindent meg lehet oldani. Tudni kell bocsánatot kérni és beismerni a hibáinkat. Én is szoktam megemelni a hangom, előfordul az is, hogy igazságtalanul, de akkor azt mondom: sajnálom.

 

 

Az vagy, aminek hiszed magad

 

Nézz bele a tükörbe! Tetszik, amit látsz? Mi jut eszedbe a képről? Gyanítom nem az, hogy de jó a hajam, milyen kedves arcom van, jól nézek ki. Különben is, még, ha titkon így is érzed, milyen ciki már ezeket kimondani! Akkor azt fogják gondolni rólad, hogy nagyképű vagy.

Egy frászt! A kellő önbizalom és önszeretet nem egyenlő az egoizmussal.

 

Tegyünk egy próbát!

 

A tükörképednek mondj először negatív mondatokat és figyeld meg az érzéseidet, a hangulatodat!

 

Hogy nézel ki?

Borzalmas a hajad!

A szemed alatt óriási táskák vannak.

Fénytelen vagy, rossz rád nézni!

 

Ugye, hogy rossz érzés? Szomorúvá tesz és visszahúzódóvá. Szíved szerint ki sem mennél az utcára.

 

Most mondj pozitív mondatokat és figyeld magad!

 

Szép vagy!

Kellemes a kisugárzásod!

Vidáman csillog a szemed!

Jó rád nézni!

 

Önkéntelenül mosolyra húzódik a szád és megtelsz energiával. Talán még ki is húzod magad, a tartásod is teljesen megváltozik. Nem jobb ez az állapot? DE IGEN! Azért, hogy minden napodat jó érzéssel kezd, kizárólag te tehetsz.

 

Hidd el, hogy el tudod érni a vágyaidat!

 

Óriási közhelynek tűnik ez a mondat, egy ma oly divatos frázisnak (elcsépelt gondolatnak). Működik! Saját bőrömön tapasztaltam meg. Szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat.

 

Másfél évtizeddel ezelőtt, a főiskola mellett egy idősek otthonában dolgoztam, Buda egyik legszebb részén, egy kertvárosi övezetben. Angyalföldről zötyögött velem a villamos reggel hatkor, hetente többször. Gyönyörködve néztem a tájat, a házakat és azt éreztem, én szeretnék itt élni. Sőt, elhatároztam, hogy itt fogok élni. Esélyem erre egyenlő volt a nullával, abszolút nem álltam úgy anyagilag, hogy erre bármikor is gondoljak. Elmeséltem a benyomásaimat édesanyámnak, aki szelíden mosolyogva azt mondta: Hát jó lenne, de ez szinte lehetetlen, bilibe lóg a kezed. Ebben maradtunk, ám titkon én eltökéltem, hogy bebizonyítom, én ott fogok élni. Meggyőződéssel hittem évekig ezt, még akkor is a csodás dimbes-dombos tájra és a harapnivaló levegőre gondoltam, amikor már régen nem is dolgoztam azon a környéken. 10 évvel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy Budának éppen az általam oly vágyott részére költöztem egy lakásba a családommal. Nem fogjátok elhinni hova! 500 méterre attól az idősek otthonától, ahol az álmaimat szövögettem.

 

Pár év után kinőttük a lakást. Szerettünk volna még második gyerkőcöt és álmodoztunk, hogy a lakás után egy olyan házrészt vagy ikerházat tudunk venni, aminek van egy kis kertje. Anyagi lehetőségeinket mérlegelve belevágtunk a lakáseladásba és házkeresésbe. Gyakran sétáltattam a fiamat babakocsival a környező utcákban és felfedeztem egy eldugott kis zsákutcát. Gyönyörű és forgalomtól mentes kis övezetet, sorházakkal, kis patakkal, utca végében hatalmas zöld térrel. Fel is hívtam a férjemet, és azt mondtam, találtam egy utcácskát, pont jó lenne itt házat venni. Matematikai esélye ennek szintén elenyésző volt, sehová nem volt eladó tábla kitéve. Gyakran gondoltam az utcára és elképzeltem, hogy a sorházak egyikében lakunk. Közben sikerült eladni a lakásunkat, amiben még néhány hónapig benne maradhattunk. A kerületrész összes ingatlanközvetítőjét felkerestük, túlzás nélkül láttunk minden szóba jöhető ingatlant. Találtunk is egy megfelelőt, majd hajszálnyira a szerződéskötéstől a tulajdonos bejelentette, hogy mégsem adja el a házát. Ott álltunk kétségbeesve, egy hónappal a kitűzött kiköltözés előtt, több házat már nem tudtak mutatni. Telefonálgattam, a neten keresgéltem, majd rátaláltam egy kevésbé ismert, kicsi ügynökségre, akiknél még nem jártunk. Egyetlen (anyagi és egyéb) igényeinknek megfelelő házuk volt. Abban a bizonyos kis zsákutcában egy sorházi lakás, kertecskével. Megnéztük, beleszerettünk, ma itt lakunk.

 

 

Ne analizálj, ne keress kibúvót csak hidd!

 

Azt figyeltem meg, hogy akkor tudom elérni a vágyaimat, ha feltétel nélkül hiszek bennük. Ha nem keresek kifogásokat, kibúvókat, nem kezdek el analizálni és esélyeket latolgatni, csak egyszerűen hiszem, hogy úgy lesz, ahogy szeretném. Hogyan? Az mindegy, abban a sors segít, megadja a lehetőséget.

Persze most mondhatjátok: Ennek is csak megszületni volt nehéz!

Nehogy azt higgyétek! 36 évem alatt számtalan sorscsapáson, krízisen, magánéleti válságon és betegségen mentem keresztül. Igazi sorscsapásnak gondoltam magam, minden, amihez nyúltam sikertelenségre volt ítélve. Addig, míg rá nem találtam a kineziológia, a természetgyógyászat, az önismeret és a numerológia tanaira. Megértettem a sorsomat és azt, mi miért történt velem. Néha vannak még rossz pillanataim, de ezek már valóban csak pillanatok, amiken hamar átlendülök.

 

 

Legnagyobb vágyam most egy saját honlap, e helyett az ideiglenes oldal helyett, ahol a jövőben is megoszthatom veletek az írásaimat, elemzéseimet, segíthetek a hozzám fordulóknak. Készül a logo, a weblap. Születik egy álom. Gyertek velem az álmomba, legyen ez egy kicsit a tiétek is!

 

A cikk megsoztása kizárólag pontos forrásmegjelöléssel történhet.

 

Oldal: Léleküdítő- Higgy magadban és kinyílik a világ!
Lélekpálya - © 2008 - 2024 - lelekpalya.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat